Etika-Népi szokásaink-Nem vagyunk egyformák
Tantárgy: Etika
Osztály: 2. ASD
Téma: Nem vagyunk egyformák
Dátum: 2021. 03. 19.
és
Tantárgy: Etika
Osztály: 3.ASD
Téma: Népi szokásaink
Dátum: 2021.03.19.
Ked-ves Ke-vin!
A múlt hé-ten Pe-ti-ről ol-vas-hat-tál. Ma Pe-ti e-gyik osz-tály-tár-sá-ról, Sa-mi-rá-ról hoz-tam egy tör-té-ne-tet.
Ol-vasd el, mert na-gyon ér-de-kes!
De vá-laszt-ha-tod Ál-mo-sék szö-ve-gét is, ha ah-hoz van ked-ved!
Sze-re-tet-tel: Bet-ti né-ni
Nem va-gyunk egy--formák-má-sok más-mi-lye-nek
Pe-ti-ék osz-tá-lyá-ban 25 gye-rek van, fi-úk és lá-nyok ve-gye-sen. A-hány gye-rek any-nyi-fé-le sze-mé-lyi-ség. De a leg-kü-lön-le-ge-sebb köz-tük Sa-mi-ra, a-ki már el-sős ko-ruk ó-ta ve-lük jár. Af-ga-nisz-tán-ból jött Ma-gyar-or-szág-ra. Kez-det-ben még kí-ván-csi-an néz-ték a gye-re-kek szép, ká-vé-bar-na bő-rét, és hall-gat-ták ki-csit fur-csa be-szé--dét. A ta-ní-tó né-ni el-ma-gya-ráz-ta, hogy ő nem Ma-gyar-or-szá-gon szü-le--tett, de már itt járt ó-vo-dá-ba, a-hol meg-ta-nult ma—gya-rul. A-zért még e-lő-for-dult, hogy nem ér-tett meg egy-egy szót. Pél-dá-ul azt, hogy mit je-lent a sám-li vagy a vir-gács. A gye-re-kek a--zonban se-gí-tő--készen el-ma-gya-ráz-ták ne-ki:
-A sám-li az, a-mi-re fel-lé-pünk, ha fo-gat mo-sunk, hogy job-ban el-ér-jük a mos-dót. A vir-gá-csot pe-dig a gye-re-kek kap-ják ak-kor a Mi-ku-lás-tól, ha rosz-szak vol-tak. De ezt nem ér-tet-te jól, mert ná-luk nincs Mi-ku-lás ün-nep, ná-luk má-sok a szo-ká-sok.
A ta-nít-ó né-ni meg-kér-te Sa-mi-rát, hogy me-sél-jen az or-szá-gá-ról, az ot-ta-ni szo-ká-sok-ról.
Sa-mi-rá-nak na-gyon jól e-sett az ér-dek-lő-dés, és más-nap ö-röm-mel me--sélt a gye-re-kek-nek.
Sa-mi-ra el-me-sél-te, hogy nál-uk pél-dá-ul nem ja-nu-ár-ban kez-dő--dik az új év, ha-nem ké-sőbb. Csak már-ci-us-tól má-jus-ig van e-ső, hó is csak a he-gyek-ben e-sik, ná-luk nem esz-nek disz-nó-húst, és az em-be-rek ru-há-ja is más. Most Ka-bul-ban, a-hon-nan jöt-tek sok a há-bo-rú saj-nos. Az a-pu--kája ka-to-na volt, és na-gyon fél-tet-te a csa-lád-ját, e-zért kel-lett on-nan el-jön-ni-ük.
Sa-mi-rá-val min-den-ki ha-mar meg-ba-rát-ko-zott, mert ked-ves, mo-soly--gós és se-gí-tő-kész kis-lány volt.
Leg-jobb ba-rát-nő-je Zsu-zsi volt, a-ki e-gyik nap ész-re-vet-te, hogy Sa-mi-ra te-nye-ré-re egy szép min-ta van fest-ve. Sa-mi-ra el-me-sélt-e, hogy egy af-ga-nisz-tá-ni is-me-rő-sük es-kü-vő-jén vol-tak a hét-vé-gén, és i-lyen-kor ná-luk az a szo-kás, hogy hen-na fes-ték-kel dí—szí-tik a nők a te-nye-rü-ket, de a kis-lá-nyok-ra is fes--tenek i-lyen szép min-tá-kat. I-lyen-kor ked-venc ün--nepi é-te-lü-ket a ka-bu-li pa-la-u ne-vű hú-sos rizst ké-szí-tik el.
-Lát-já-tok, nem va-gyunk egy-for-mák, tal-án u-nal-mas is len-ne a vi-lág, ha min-den-ben ha-son-ló-ak len-nénk- mond-ta a ta-ní-tó né-ni a gye-re-kek-nek.
Pe-ti-ék osz-tá--lya, -ahol S-amira is ta-nul:
Sa-mi-ra Af-ga-nisz-tán-ból ér-ke-zett Ma-gyar-or-szág-ra, a-mi-kor ó-vo-dás volt:
Ő Sa-mi-ra, a ha-zá-já-ban i-lyen ru-hát vi-selt:
Sa-mi-ra csa-lád-ja, Sa-mi-rá-nak van egy fiú-test-vé-re, a-kit O-ma-id-nak hív-nak:
Af-ga-nisz-tán-ban i-lyen a nép-vi-se-let:
Ked-venc é-te-lük, a-mit ün-ne-pe-ken, pél-dá-ul la-ko-dal-ma-kon ké-szí-te-nek
a kabuli palau, a-mi egy hú-sos rizs, a-mi-re ma-zso-lát szór-nak:
Saj-nos so-kat há-bo-rúz-nak az or-szá-guk-ban:
Sa-mi-ra a-pu-ká-ja is ka-to-na volt. Már nem é-rez-te a csa-lád biz-ton-ság-ban ma-gát, e-zért köl-töz-tek Ma-gyar-or-szág-ra.
I-lyen a hen-na fes-tés, a-mit Sa—m-ira ke--zére fes-tet--tek az es-kü-vőn:
Sok kis-gye-rek él a vi-lág kü-lön-bö-ző or-szá-gá-ban. Le-het, hogy más-mil-yen a ha-juk, a sze-mük, a bő-rük szí-ne, más ru-hát hor-da-nak. De u-gyan-úgy sze-ret-nek ját-sza-ni, van-nak ked--venc é-te-le-ik, sze-ret-nek a-ján-dé-kot kap-ni ün-ne-pek al-kal-má-ból, sze-ret-nek csin-ta-lan-kod-ni is, és u-gyan-úgy is-ko-lá-ba jár-nak, mint te.
Nem va-gyunk egy-for-mák, de ez nem is baj!
A kö-vet-ke-ző ké-pe-ken más or-szá-gok-ban é-lő gye-re-kek fo-tó-it lá-tod.
Nézd meg a ké-pe-ket!
Ked-ves Ál-mos, Bá-lint és Krisz-ti-án!
A múlt hé-ten Pe-ti-ről ol-vas-hat-ta-tok. Ma Pe-ti e-gyik osz-tály-tár-sá-ról, Sa-mi-rá-ról hoz-tam egy tör-té-ne-tet.
Ol-vas-sá-tok el, mert na-gyon ér-de-kes!
Sze-re-tet-tel: Bet-ti né-ni
Nem va-gyunk egy-for-mák
Pe-ti má-so-dik osz-tá-lyos. 25 gye-rek jár az osz-tá-lyuk-ba, fi-úk és lá-nyok. Nem egy-for-mák. Van köz-tük sző-ke, van bar-na ha-jú, van ma-gas, van a-la-csony.
Van az osz-tá-lyuk-ban egy kis-lány, a-kit úgy hív-nak, hogy Sa-mi-ra. Sa-mi-ra Af-ga-nisz-tán-ból ér-ke-zett Ma-gyar-or-szág-ra, a-mi-kor ó-vo-dás volt:
Ő Sa-mi-ra, a ha-zá-já-ban i-lyen ru-hát vi-selt:
A ta-ní-tó né-ni meg-kér-te egy nap Sa-mi-rát, hogy me-sél-jen ma-gá-ról a töb-bi-ek-nek.
Sa-mi-ra más-nap me-sélt is a gye-re-kek-nek.
Meg-mu-tat-ta a tér-ké-pen Af-ga-nisz-tánt, azt az or-szá-got, a-hon-nan jött:
Sa-mi-ra ho-zott fény-ké-pet a csa-lád-já-ról is. Sa-mi-rá-nak van egy fiú-test-vé-re, a-kit O-ma-id-nak hív-nak.
Ho-zott fény-ké-pe-ket ar-ról is, hogy Af-ga-nisz-tán-ban mi-lyen a nép-vi-se-let:
Me-sélt arról is, hogy az af-gán em-be-rek e-gyik ked-venc é-te-le, a-mit ün-ne-pe-ken, pél-dá-ul la-ko-dal-ma-kon ké-szí-te-nek
a kabuli palau, a-mi egy ri-zses hús, a-mi-re ma-zso-lát is szór-nak:
Me-sélt ar-ról is, hogy mi-ért jöt-tek el ott-hon-ról, a-hol szü-let-tek. Saj-nos so-kat há-bo-rúz-nak az or-szá-guk-ban:
Sa-mi-ra a-pu-ká-ja is ka-to-na volt. Már nem é-rez-te a csa-lád biz-ton-ság-ban ma-gát, e-zért köl-töz-tek Ma-gyar-or-szág-ra.
Sa-mira meg-mu-tat-ta a ke-zét, a-mi-re a hét-vé-gén egy hen-nát fes-tet-tek. Az or-szá-guk-ban ez a ha-gyo-mány.
I-lyen a hen-na fes-tés, a-mit Sa—m-ira ke--zére fes-tet--tek az es-kü-vőn:
Sok kis-gye-rek él a vi-lág kü-lön-bö-ző or-szá-gá-ban. Le-het, hogy más-mil-yen a ha-juk, a sze-mük, a bő-rük szí-ne, más ru-hát hor-da-nak. De u-gyan-úgy sze-ret-nek ját-sza-ni, van-nak ked--venc é-te-le-ik, sze-ret-nek a-ján-dé-kot kap-ni ün-ne-pek al-kal-má-ból, sze-ret-nek csin-ta-lan-kod-ni is, és u-gyan-úgy is-ko-lá-ba jár-nak, mint te.
Nem va-gyunk egy-for-mák, de ez nem is baj!
A kö-vet-ke-ző ké-pe-ken más or-szá-gok-ban é-lő gye-re-kek fo-tó-it lá-tod.
Nézd meg a ké-pe-ket!
Tantárgy: Etika
Osztály: 3.ASD
Téma: Népi szokásaink
Dátum: 2021.03.19.
Kedves Beni és Norbi!
Az előző alkalommal március 15-e alakalmából az ünnepeinkről olvashattatok.
Ma egy márciusi népszokásról olvashattok, nézhettek videót. Szép hagyomány volt akkoriban a Gergelyjárás.
Szeretettel: Betti néni
Népi szokásaink
Gergely-napi szokások
Március 12-én van Gergely napja. Ez a nap sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap volt.
Ekkor kellett elkezdeni a tavaszi munkákat, de ez volt az iskola téli időszakának zárónapja is.
Gergelyjárás
A Gergelyjárás hagyománya I.Gergely pápa nevéhez fűződik, aki egy iskolát alapított.
Gergelyjárás alkalmával iskolás gyerekek járták körbe a házakat tanítójuk kíséretében.
Az volt ugyanis a hagyomány abban az időben, hogy a szegényebb gyerekek adományokat gyűjtöttek ahhoz, hogy iskolába tudjanak járni, vagy folytatni tudják a tanulást. Illetve új tanulókat is szerettek volna az iskolába csalogatni, hiszen abban az időben nem volt kötelező még mindenkinek iskolába járnia. Hogy minél többen kedvet kapjanak az iskolába járáshoz be is öltöztek ilyenkor: valaki Gergely pápának, valaki püspöknek, valaki katonának, hogy maguknak alamizsnát, azaz adományt gyűjtsenek a tanuláshoz, és hogy új diáktársakat toborozzanak. Verseikkel bemutatták az iskolai életet, és azt, hogy mi mindent tanultak a tanítójuktól.
A diákok ilyenkor kis katonákként járták körbe a falut, dobbal, zászlóval minden házba beköszöntek. Körbeállták az asztalt, és énekelni kezdtek. Különféle neveket is választottak maguknak, az adományozáshoz, például kosaras, nyársas, szalonnás, tarisznyás. A tanulók toborzásához, gyűjtéséhez pedig a következő neveket adták maguknak: tábornok, vitéz, ábácás, zászlótartó. Közben énekeltek is. Az ekkor énekelt latin-magyar diákdalok a kisebbeket a tanulásra, a nagyobbakat pedig az adományozásra buzdították.
Az egyik dal így szólt:
„Szent Gergő urunknak, híres tanítónknak nevenapján
Régi szokás szerint ma megyünk először iskolába.
Hol íratnak szépen, olvastatnak, s úgy tanítanak
Emberséget, bölcs, kegyes tudományt mindenki számára.
Mert nem jó tudatlan felnőni a földi világba.
Ha nem adhattok új iskolást az idén házatokból,
Adjatok adományt színes jókedvvel javaitokból.”
A házban lakók, miután meghallgatták az énekeket, azután szalonnát szúrtak egy nyársra, a gyerekek kosarába pedig tojást, süteményt, és némi pénzt tettek.
A Gergely naphoz termés-jóslás is kapcsolódik, ilyenkor szokták elvetni a babot, borsót, rozst, búzát, hogy jó termés legyen.
Jó dolog, ha ezeket a szokásokat, hagyományokat megismerjük, továbbadjuk utódainknak, hogy aztán ők is ugyanígy tegyenek.
Hagyományaink ápolása szép és fontos dolog, hiszen így őrizzük meg elődeink emlékeit, így visszük tovább a tőlük kapott értékeket.
Végezetül nézd meg a következő videókat, amelyek a Gergelyjárást mutatják be!
